Több úton is fel lehet jutni a várba. Legkényelmesebb módja ha a Deák téren, vagy a Széll Kálmán térnél felpattanunk a 16os BKV buszra és felvitetjük magunkat. Ha mindent látni akarunk érdemes a kapuk után azonnal leszállni. Leírásomban a Széll Kálmán tér felől támadtam meg várat. A második megállónál Bécsi Kapu már le is szálltam, hiszen a megálló pont a Magyar Országos Levéltár előtt áll meg. A díszes épületben őrzik az ország és a nemzet összes írott dokumentumát -anyakönyvi kivonatot, kéziratot, térképet, alapító okleveleket stb.

    Bármennyire is vonz a már látható Mátyás templom impozáns épülete, érdemes ellenállni neki és a levéltár mellett elhaladva megtekinteni a Mária Magdolna -templomot. A 13.században épült templom egészen a II. világháborúig megőrizte alakját, azonban a háborúban ért sérüléseket nem hozták helyre, sőt még jobban pusztítottották. A régi templom kinézetéről csak az alapzat kövei az óratorony és egy elhagyatott ablakkeret árulkodik. Az utat követve a műemlék mellett és még tovább elérünk a várnegyed másik oldalához, ahol a budai oldal hegyei /dombjai, nézőpont kérdése/ csúszosodnak. Ha jobbra fordulunk ágyúk sora jelzi a  Hadtörténeti Múzeum bejáratát. Amennyiben érdekelnek a harci eszközök az épület túloldalán sorakozik pár, bár személy szerint nem igazán jöttem rá a funkciójukra.

    Ha nem akarunk bemenni egy kis lépcső visszavezet minket az óratoronyhoz, onnan vissza a levéltár és végre közelebbről is szemügyre vehetjük a Mátyás templomot, ami lenyűgöző látványt nyújt és ha sikerül a nagy tömegben eljutni a kilátóhoz, akkor Pestre is ráláthatunk. A Halászbástya hatalmas lépcsősoraival és  csúcsos bástya formájú kőtornyaival-az Árpád-házi hét vezért szimbolizálják - el se lehett téveszteni. Kedvelt helye a turistáknak és az eskövői fotósoknak. Visszatérve a Mátyás templomhoz egy kis bronz makettet láthatunk róla. Mikor ott jártam a háttérben magyar nóták szóltak a közeli étteremből, igazán hangulatos egy hely.

   Kipihentük magunka ideje tovább haladni. Következő állomásunk a Dísz tér. Innen ha rákanyarodunk az Uri utcára bemehetünk a Budavári Labirintus titokzatos világába.

"A török hárem a Labirintus bejárata fölött, az Úri utca - Hajadon – Tárnok utca találkozásánál található háztömbben volt, ahol a Hajadon utca felőli oldalon még most is láthatók a sűrűn berácsozott ablakok.
A Labirintus feltárásakor több, török korból származó női csontvázra bukkantak a kutatók. Valószínűsíthetően a törökök -150 éves uralmuk alatt- háremhölgyeket falaztak be a Labirintus termeibe, illetve Budáról történő kivonulásukkor a kutakba dobták háremhölgyeiket."

   A Dísz tér után átlépünk a Budavári Palotába. Jobb oldalon a régi vár alapzata sétálható körbe, balra a tér mögött a Várszínház és a Sándor-Palota látható. Egy kapu jelzi, hogy lassan Mátyás király udvarában járunk. A középkori zene, a jobb oldalon kialakított íjász tér már tényleg gyanús jelek, hogy bizony ez már a királyi udvar. Ha balra tekintünk a Magyar Nemzeti Galéria egyik épülete magasodik elénk. Mellette a egy kiemelkedő szökőkút a Mátyás kút - milyen eredeti név - áll. Már biztos jól elfáradtunk de még csak most jön a java. A kút mellett 2 kőoroszlán védelmezi az Oroszlános Udvart - hivatalos nevén Szent György teret - ahol a galéria másik épülete, az Országos Széchenyi Könyvtár /nemzeti könyvtárunk/ és a Budapesti Történeti Múzeum  határolja az udvart, ahol néha lovas bemutatók is vannak.

   Visszafele haladva a kút mellett egy boltív alatt ki tudunk menni a kilátóhoz. Elég megállni a kilátó szélénél és mindent belátunk egy forgás alatt: Ugye a várban vagyunk, pipa. Óramutató járása szerint kb 2óránál a Gellért-hegy, 6-nál a galéria, 9-nél Mátyás-templom, 10-nél Margit-sziget, 11-nél Parlament utána sorba a Szent István Bazilika, Lánchíd és egész Pest.

   Szerintem egész jó kis út volt kb. 2-3 óra teljesíthető plusz -minusz az építkezések miatti kerülők. Ha nincs több erőnk a Dísz térnél mind2 irányba megy a 16-os, azonban ha még egy kis természetjárás is belefér akkor induljunk el a feljáró előtti járdán lefele. Így leírva lehet nem egyértelmű, de ott helyben már az lesz. Két kanyar után kicsit egyenesen tovább egy kis hídhoz érünk, ahol figyelhetjük a Budavári Sikló mozgását. Még véletlenül sem az állatkáról beszélek -bár szerintem még olyat is lehet látni- hanem a felvonóról, ami a vár aljából viszi fel az embereket a Sándor-Palota elé és vissza. Egyenes tovább ismét pihenő hely, ami pont az Alagút felett lett kiépítve és egyenesen a Lánchídra néz. Régebben fiatalok kedvelt kiülős helye volt -még az átépítés előtt- mivel szó szerint nem voltak korlátok, vagy csak olyanok amik könnyen kikerülhetőek és le lehetett lógatni a lábunkat az alagútra. Mivel elgé balesetveszélyesnek találták, első körben szögesdrótokat vetettek be, aztán végül csak sor került egy rendesen kiépített pihenőre. Utunk végén a Király lépcsőn lesétálva, gyönyörködhetünk az Alagút és a vár hatalmasságában.

  További információkért ajánlani tudom a wikipédia Budai Várnegyed bejegyzését. A belső intézetekről külön részekben fogok majd mesélni.

ui.: Macskakövek miatt kényelmes cipő ajánlott - további információkért forduljon kezelőorvosához, cipész ismerőséhez :)